Egy 25 éves, a Yale Egyetemen végzett karmester kelet-európai zenéket

MP3 formátumban kínáló cégbe fekteti édesapja után örökölt vagyonát. A

két éve Budapesten élő Douglas Hoppe úgy a keleti zenészek, mint a

nyugati hallgatóság, s nem utolsó sorban saját maga számára a nagy

lehetőséget látja XenoMusic nevű Internet-vállalkozásában. A kanadai

születésű Bartók-rajongóval Hajnóczy Csaba beszélgetett.

 

 

 

-Mi a “ZeneMusic”?

 

-A ” ZeneMusic” a “XenoMusic” cég magyar fiókvállalata. A “ZeneMusic”

az én felfogásomban egy lehetőség a volt kommunista világban élő

zenészek számára – Közép-Európától Vlagyivosztokig és Kínáig -, hogy,

első alkalommal a történelem során, eladhassanak és ismertté

válhassanak a nyugati világban, komoly mértékben. Műfajtól

függetlenül. A célpiac számomra az Egyesült Államok és Kanada,

valamint bizonyos mértékben Nyugat-Európa is, például Nagy-Britannia,

Skandinávia. Az a célom, hogy egy nagy katalógust gyűjtsek egybe a

térség művészeinek munkáiból. Nem csupán magyarokra gondolok, hanem

bárkire, csehekre, lengyelekre, szlovákokra, kazahokra. Mindenkire,

aki bizonyos fokig egzotikus az amerikaiaknak. Széles databázist

szeretnék prezentálni, angol nyelven, fotókkal, információval,

mindennel, ami szükséges. Azt akarjuk mondani a nyugatiaknak: “Íme a

létező legnagyobb archívum ennek a fontos térségnek a zenéiből,

mindenfajta zenéiből, amit végig ignoráltatok az elmúlt évtizedekben.

Azért nem vettetek róla tudomást, mert kommunizmus volt, mert

vasfüggöny volt – nem azért, mert rossz, hanem mert nem jutottatok

hozzá. Hát most itt van. Az Interneten keresztül fénysebességgel

megkaphatjátok.”

 

-Gondolod, hogy erre van igény odaát?

 

-Azt hiszem, van. Én nemrégiben végeztem a Yale egyetemen. Azt kell

mondanom, hogy például csak ott a legtöbb kelet-európai népből

származó hallgatóknak van klubja: van lengyel klub, szlovák, ukrán,

magyar, görög, mindenféle. Amerikában és Kanadában mindenki

valahonnan máshonnan származik. Mindenkit érdekel, honnan jönnek a

felmenői. Ha tisztán etnikai alapon nézzük, például az utolsó

népesség-összeírásnál, 1990-ben 900 000 ember vallotta magát

magyarnak, majdnem 1 millió. Nem félig magyarnak, magyar meg

valamilyen keveréknek, hanem magyarnak. Ugyanakkor valami 6 millió

lengyel, 9 millió orosz deklaráció született.

 

Akár jó, akár nem, a világmédia tele van kelet-európai hírekkel. Most

persze elsősorban megint Jugoszlávia miatt, de ez a térség állandó

figyelmet vonz.

 

Mindez persze csak az etnikai és a földrajzi megközelítés. Ha tisztán

zeneileg nézzük a dolgokat, azt találjuk, hogy 75 % a mainstreamet

hallgatja. Akárkit, a slágereket, mindegy is. De van a többi 25 %,

amely másra kíváncsi, jazzre, népzenére, klasszikus zenére, alternatív

dolgokra. Lehet akár popzene is, ha nem a saját országából való.

Mindig ott van a 25%, amely valami különbözőt akar kapni, valami

mást. Új élményeket akar, új zenét. Ebből a széles rétegből sokan

kíváncsiak lehetnek ránk. Különösen a főiskolákon, ahol alapvető

standard a gyors, nagy sávszélességű Internet.

 

Az Internet egyébként is a dolog hatalmas előnye. Sebestyén Mártán és

a Muzsikáson meg néhány más nagy sztáron kívül szinte minden magyar

(és kelet-európai) művész elvérzik valahol abban labirintusban,

amelyen át egy itteni együttes lemeze, kiadón, terjesztőkön,

exportőrön, importőrön, nagykereskedőkön, boltokon keresztül egy

amerikai vásárlóhoz kerülhetne. Meggyőződésem, hogy a nem széles

körben népszerű zenék megismertetésének hatalmas lehetősége a Net.

 

-Az MP3 térhódításának fő oka az ingyenesség. Hihetetlen sok zene

férhető hozzá ingyen. Miért gondolod, hogy netezők tömegei lesznek

hajlandóak fizetni, mikor szinte bármit ingyen is letölthetnek?

 

– Tegyük fel, hogy egy amerikai roma zenét akar hallani. Csak ennyit

tud, a Rományi Rotá együttest például a Fonó Records katalógusából

már nem ismeri. Így hát nem tud felmenni a Napsterre, és beírni az

együttes nevét, és a dal címét sem tudja begépelni. Nincs

információja. Minket viszont megtalál, és nálunk megtalálja a

szükséges információkat. Azt gondolom, hogy ez az, ami működésben

fogja tartani a vállalkozásunkat. A puszta tény, hogy az emberek nem

tudnak túl sokat ezekről a zenékről. Nem állítom, hogy a kalózkodás

megszüntethető. De az emberek az én honlapomra fognak jönni, és nem

fogják sajnálni, ha nem ingyenes, mert cserébe megtalálják, amit

keresnek.

Ha valami népszerűvé válik, persze evidens, hogy a kalózkodás is nő

vele. De mindenhol ott lesz a lapunk neve, ha továbbmásolják is. És

akinek tetszik, még szeretne hasonlót, megint csak tudni fogja, hogy

hova forduljon.

Az emberek Amerikában átlagosan heti 4-6 órát interneteznek. Ebbe nem

fér bele olyan sok kutakodás, hogy egy ritka dolgot hol lehet ingyen

megtalálni, mikor nálunk 30 másodperc alatt fenn lehetnek, és biztosra

mehetnek.